a szomszéd gyerekeket. Most azt hiszitek, csak simán a gyerek nem szeretés számlájára irandó,de ezek tényleg nem emberek. Nyáron, reggel fél 8 tól este negyed 11 esőben szélben kint ordítoznak a medencében. Nem az a szimpla ordítok egyet, aztán visszaállok a normális hangszínre, ordítás, nem. Az az igazi torka szakadtából, a torokból előtörő állatias ocsmány hang. Ezek egész nap nem fogynak kia szusszból, néha próbálom elnyomni őket egy laza 7-8 órás zenehallgatással maxhangerőn,de... amikor váltanak a számok...
MIért hozom elő? Még nicns nyár? Drágáim... Mit kaptak ezek a szörnyek nyúlra? HOMOKOZÓT CSÚZDÁVAL pont a hálószoba, a fürdő és a wc ablak alá. xD Ősztől tavaszig is hallgathatjuk,hogy Dóra hogyan veri szarrá a hugát, és MArcika hogyan cibálja sikítva a spániel fülét, amire a kiskutya szintén sikítva reagál. Ezek után, mondja valai,hogy nem joggal...

Tesóm reakciója az egészre : ide nem hallatszik be ( cs-zésnél amúgy is füles - mindig -)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.