Régen nem írtam, és paradox,de azért, mert rengeteg lenne a mondani valóm.Szét megy a fejem a sok szarságtól. Egyszerűen túl sok, ezért ez ember bele sem kezd, biztosan ismered ezt az érzést! :) Random leszek, és semmi irányelvetnem követek ( ahogy mindig,vagy ahogy soha).
Egész egyszerűen élem tavaszi-nyári boldog hétköznapjaimat, tudjátok a szokványos NeverLendMediterránia határain belül.Az életem,az örök Szerelmem.
Néha megy úgy érzem megragadtam a múltban, és ez egy kicsit igaz is, múlik az idő, de én nem múlok vele,vagy úgy is mondhatnám ,, a lassúsávban ragadtam, és élvezem alazulást " (tök fölösleges volt idézőjelbe tenni,ugyanis senki nem fogja tudni honnan idéztem, mindezek mellé tetézem azzal,hogy EL SEM MONDOM!). Mivel random, ezért a következő ami esembe jut, tanulom a toleranciát, tanulom a több perspektaívás látásmódot az élet minden területén, tanulom az empátiát, és tanulom a türelmet. Mindezek mellett próbálom megemészteni, hogy érző lény vagyok,és próbálok nem küzdeni ez ellen, vagy elnyomni, vagy hasonlók. 22 évesen én ilyen alapvető dolgokat tanulok xD de ha megtanulom, megírom a második Bibliát az emberiségnek(Nem vagyok önző).
Tök jó hogy ebben a bejegyésben az ég világon semmi logikai egységet nem követek, és élvezem, és csaponghatok kedvemre, tehát akkor ezt folytatva...
Egy csomó minden nyomaszt mostanság, de mindemellett nem vagyok lehangolt, sem rosszkedvű ,csak ott van egy két dolog amit nem tudok kezelni, irányítani vagy megoldani ami nálam egyenlő a káosszal,mármint igy magamban.
Emlékek, bassza meg. Érdekes,hogy amik számomra jó emlékek vagy nagyon jók vagy annál kicsit jobbak, és szembejönnek velem, vagy valamiről eszembe jutnak, akkor annak nem örülök, hanem mélységesen elszomorít. Mert már nem azt élem, és nem vagyok ott. Ahol jó volt, és nem korrigáltam akkor, azt a pár őshibát amit elkövettem.Ahhoz tudnám hasonlítani,hogy hogyan látom az életben elkövetett hibáimat,mint amikor megy egy ember az úton,mondjuk egy Petra, és mindig magára vesz pici terheket,amik fájnak egy kicsit,és egyre többet,és egyre jobban fájnak. Ember mikor fogom megváltani saját magamat? Csak én érzem úgy,hogy rengeteg időm múlt el,és nagyon kevés van hátra? Csak én félek ennyi mindentől? Az öregségtől is például, attól,hogy elsorvadok,meg az önállóságtól is, és hogy egy nap mindenki útálni fog valamiért, vagy én fogok mindenkit, vagy hogy elbaszok valamit, aminek súlyos következményei lesznek, vagy ... sóhaj.
Másik oldalról meg, irigylésre méltó amit csinálok(ilyet is hallottam).(?!) Mert én merem azt csinálni amit akarok ( a semmit), akkor amikor akarom, és senki, de senki nem parancsol nekem(ami valahol szomorú), a marha nagy szabadságomban( ami ketrec is), amit úgy féltek mint egy kristálypoharat. Azért sokan irigyelnek is, és az nekem jól esik.:P meg az is ha nem értik, mit hogyan csinálok meg, amit ők nemtudnak :P,vagy van stílusom, és tudok beszélni is, midnig van minek örülni, vagy csak ... úgy élek bele a világba, vagy belevigyorgok, néha akkor is ha belesírni kéne, de az meg mire jó? Játszani kell, nem?
De tényleg, ki találta ki ezeket a hülye normákat? Én újakat szeretnék létrehozni, olyat amilyet senki nem csinált, olyat ahol nincs EVVEL szó, és olyat ahol mindig buli van, és sok zene :O vagy ahol tényleg az Isten a Dj, menyország live set vagy ilyesmi. Ahol nincs rossz lépés. Ahol tudok kontrolálni, és annak aki megérdemli, és szeretem, segíteni,mert én minden ilyenek segíteni akarok,ha kell.Ahol számítasz, és nem csak az, amit adsz.Lehet,hogy van ilyen,csak nincsenek jóban a kristálypoharammal.Elágazáshoz érkeztünk? (olyanhoz ahol kikapcsol a Gps.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.