Nehéz dolog, egy alapvetően elégedetlenkedő, dühös, stresszes szomorú nemzedéknek, vagy nemzetnek, meglátnia,hogy mikor klappolminden! Amikor minden jó, akkor sem mondjuk,hogy ez az erre vágytam, akkor több kell és még több ésészre sem vesszük,hogy márfelét mecsináltuk annak amit akartunk,demár van kétszer anyniúj cél.Nehéz manapság de megkellene állni egy pillanatra,és megérezni,hogy mikor vagyunk boldogok, meg örülni is egy kicsit, elvégre ezért vagyunk itt,hogymecsináljuk magunknak!Az a baj,ha kimondom,hogy hé, ez most kúrvajó!Én mostboldog vagyok! Akkor hülyének néznek:Dvagy leglább is furcsán néznek rád ésmegkérdezik a leg odanem illőbb kérdést:MITŐL, vagy MIÉRT? Kellenek okok?! Nem mindegy?De ha annyira tudni akarod akkor, ped pillanat így jó ahogy van,ahogy röhögnk, és szól a zene, és süt a nap,és kintvagyunk. De továbbra is néz rám furán. :))

Az egyetlen embercsoport aki értékeli és megérti az efféle kitárulkozásomat, a barátaim,nem véletlenül írtam le! Ők is ráéreznek és meglátják! ( some of them:P)Egy erőteljes nyári élmény, 4 en ültünk azon a lépcsőn,és annyira jó volt,pedig nem csináltunk semmit, akkor mondtam ki először: én most kibaszott boldog vagyok! és megkérdezték,de elmagyaráztam,aztán egy kocsikázós zenehallgatás 3 an akkormáregy másik mondta,hogy ,, én mostnagyon boldog vagyok!" és ez nagyon jól esett! ha nekem jól esett talán másnakis! Úgyhogy szeretném közölni,hogy ma is, és tegnap is, és tegnap előtt is nagyon boldog voltam! hell yeah! :)

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.