Mindenki azt hiszi, hogy kutyabuzi vagyok,kérdezgetnek erről arról, meg hogy mi van a Ricoval. Pedig már nem... Amióta a saját kutyám elvette tőlem a macskámat akit nagyon, de nagyon szerettem, és sarokba szorított és vicsorogva/morogva rámvetette magát a saját szobámban, az ágyamban, azóta nem szeretek egy kutyát sem. Nem is akarok soha többé, és nem is bízok egyben sem. Nem tudja senki, mekkora veszteség ez. Elveszíteni a legjobb barátodat, és egy szörnyyet látni benne, nem azt a csodálatosan szép tökéletes lényt aki fényt vitt az életbe, és élmény, és dicsőség volt vele minde perc. Nem őt látom, most csak egy kutya,és minden kutya egy állat, akiben nem tudok megbízni soha többé, és soha többé nem lesz kutyám.
Nem érdekelnek a megvető pillantások, a lesajnáló megjegyzések, mert én tudom,mit érzek, hogyan érzem és miért, nem kívánok erről többet beszélni, egy 22 éves rajongás, vagy hobbi életérzés, egy pillanat alattkihalt belőlem, magával vitt sok minden mindent.


 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.