Ahogy előttem ült tegnap a nagymamám, egy halom fotóval,minden féle-fajta rokon ismerős, barát és családtag fotójával, emlékével és nyomával, ő csak mosolygott és meséltenekem a hozzájuk tartozó történeteket,amiket mindig úgy hallgatok,mint egy 3 órája a világon lévő Bambi.

  Volt köztük olyan aki már nem evilágban tengeti mindennapjait, és akit nem is ismertem olyna is akadt. Láttam a déd,és ük szüleimet, a papám testvéreit bátyját, láthattam fiatalon azokat, akiket igazából fizikai lehetetlenség lett volna. A mama öröme, és emlékei  engem is boldoggá tettek, mert imádom amikor mesél, az életéről, bármiről, mert ő tényleg annyi mindentmegélt mint az egész utca együttvéve,és négyzetre emelve.
  A képeken szereplő egyének feléről, soha nem hallottam, csomót nem is ismertem még hallomásból sem, de volt olyan aki gyerekkoromból volt ismerősés mára már nem él sajnos, de a kezemben ott volt a bizonyíték,hogy valaha, vele futkorásztam a 300kanárival megpakolt óriáskalitkájukban!
Az a kuacott  előtte, az a kisebb domb, az az élete, az emlékei illusztrálva, és mindenkinek van ilyen, vannak köztük olyanok,amikre nem is emlékeznél, ha nem lenne megörökítve. Ha előveszed és megnézed a fotót, egyből beugrik, vagy jó vagy rossz érzés azzal kapcsolatban,de általában az idő megszépíti a dolgokat,ahogy a mama arcán is láttam!
  Az egyik leghasznosabb dolognak tartom a fotózást,amit ember elsajátíthatott, feltalálhatott és hasznosíthatott, a történelem folyamán. Az emlékek fontosak,és egy jó időben elkapott fotó, egy jól megörökített  sec. sokat adhat majd,szóval üzenném azoknak,akik nem szeretnek fotózkodni,vagy soha nem hagyják magkat fotózni, sok jóból maradnak ki!
  Azért furcsa dolog ez,mert amiről az ember azt hiszi,hogy elrakta magában egy szobába egy polc harmadik sorába, hopp már ugrik is elő,ha valami általasszociáció útjánbeötlik.  Szeressétek a képeket, hogy tudjatok emlékezni később,hogy megmaradjanak a fontos pillanatok,mert igaz,hogy az életben csak pár epizód,pillanat időintervallum számít igazán, de ha idővel azt is elfelejtük,mert ellepte a por és nincs ami felelevenítse,akkor nem lesz min mosolyogni az unokákkal, és továbbadni,elmesélni,hogy nekünk is volt életünk,nem is akár milyen,és anno minket is leültettek fotókat nézegetni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.