Csak annyit mondok Petra Caulfield. Zavart, megtört,beparázott, sértett, bizalmatlan és támadó,de fázisát tekintve talán még a menthető kategória. Nem akarsz kattogni, nem akarsz beszólni, és nem akarsz egyedül lenni, mert külön- külön is de együtt még jobban fokozható a melankólikus turmix, ami akkor is folyik a tudatodba,ha nem kérted, és csak folyik és folyik, és elönti.
Aztán amikor azt hiszed,hogy ennél szarabb már nem lehet, bejön a Cat. Leül velem szembe néz a kék szemeivel,és tudom,jól tudom,hogy miért jött, amiért mindig ilyenkor beleheveredik az ölembe és egyszerűen hagyja,hogy simogasd, olyan mintha átvállalná a felét annak a sok  baromságnak ami benned van ilyenkor. Néha úgy érzem azok a kék szemek tartják össze a világot.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.