Az ember egy szép napon felébred,arra,hogy süt rá a nap, és minden awesome, majdnem mint a star warsban. Majdnem :) Egy darabig lebegsz a felemelő boldogsággal,csupa jó nyári dolgok történnek. Aztán elkezdesz emberkedni, vagyis : fennakadsz fasságokon, nem értékeled a jót sőt észre sem veszed természetes lett, megesznek a hétköznapok elfelejtesz örülni, aztán egy kevésbé szép napon arra ébredsz,hogy ősz van! Mennyi mindet akartál még, mennyi elmulasztott lehetőség, meg nem csinált eszméletlen tuti, ki nem mondott fontos dolog, GONE. A pillanat elveszett, mindig mondják,hogy észre kell venni és meg kell ragadni,de csak utólag tudja az ember általában, homlokot csapkodva,hogy ,, mmm az volt az,de hülye vagyok "... 
   Aztán ősz lesz benned, akkor el kell fogadni,még mindig jobb mint a tél! Csak az bosszant,hogy nem vetted észre a jeleket, amikor alattomos módon érezted a tarkód mögött,hogy valami nem pálya, talán még az első sárga leveleket sem láttad, aztán boom. Az ember sokszor nem fogja fel amit lát, pedig ha nem robotpilóta üzemmódban lenne, menthetőbb és emészthetőbb lenne minden, változó , elmúló felépülő és mindenféle dolog. Mocskos dolog az idő, pont ezért kell nagyon tisztelni! Mert ha nem csak másodperceket kapsz, a többi átsiklás, mintha ott sem lenne, és soha nem is lett volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.