Tartom a karomban ezt a vadat, amit megszelidítettél. Méllyen magmaba szívom a hidegszagot, amit a bőrébe idódva behozott. Sárga zöld elárulják, még annál is messzebb volt az éjszaka, és idegesen elcsapja a fejét mert tudja,hogy belelátsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.