1: szia!
2: szia. mit csinálsz itt? - kérdezte gyanakodva a kettes az egyest, mert az zavartan kapkodta a fejét. Zavartan kapkodta ide-oda, és morzsolgatta az ujjait,ijedten felnézett a kettesre, és látszott,hogy fontolgatja, a válaszának súlyát , a kevesebb több, a több kevesebb...
1: fogalmam sincs, elvesztem! - válaszolta remegő lábait nézegetve
2: mostmár énis, pedig utánad jöttem.
1: nagy kár, azt hittem segíteni fogsz,de kettő elveszve nem egy.
2. így.
1: hát, én megpróbálom arra!
2: ha megtaláloda kiutat gyere visszaértem!
1: miért?
2: mert mi egy pár vagyunk!
1: de ez az én kiutam lesz! Csak nekemlesz kiút, az elveszésben egyedül kell lenned,hogy meglásd a saját kiutad,meglehet,hogy majd keresztezi az enyémet,de lehet,hogy meg sem közelíti,elveszve kell maradnod!
2: értem, akkor szia!

Az egyes visszanézett, a kettes zavartan kapkodta ide-oda a tekintetét,morzsolgatta ujjait, látszott rajta,hogy valaki elveszítette...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.