egy sznob dög vagyok. Ha ezt eddig nem tudtad, bizonyára felületesen ismersz.

Öregem, lehangoló volt az a lépcsőház, a leg lehangolóbb lépcsőházak egyike amelybe valaha betettem a 38,5 es lábamat, kicsi is volt,és olyan sötét,meg amorf. Aztán bementünk abba a pici sötét lakásba,ami olyan volt,mintha 40 évet visszamentem volna az időben, és rettentően kicsi volt,és sötét, olyan,hogy az ember rögtönb szégyenli magát,amint belép. Egy sznob dög vagyok,tudom,de baromira lehervasztott az a lakás, tele ősrégi bútorokkal,és még az a rendes idős ember akart nekem segíteni és segített is,baromira szégyelltem magam amiért ilyen dolgok kavarogtak a fejemben,de az ember nem tudja kontrolállni néha... Szóval olyan érzésem volt,hogy legszivesebben mindenemet nekik adtam volna abban a pillanatban,rém szarul éreztem magam,ő meg rendes volt olyan rendes,hogy az ember csak még jobban szégyenli magát tőle. Egyszóval elbaszott egy szituáció volt, a végén megkaptam amiért mentem,és igyekeztem olyan hitelesen mosolyogni,ahogy csak tudtam,és olyan gyorsan távozni 1970-ből amilyen gyorsan a lábaim bírták. Szinte rohantam ki a házból, és egészen 3 saroknyi gyaloglás után kezdett csak egy fél hajszálnyit enyhülni... és javulni a nyomasztó hangulat... Tudom,hülye vagyok.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.