Cigizés közben mindig világmegváltó gondolataim támadnak, vagyis olyasmik. Fura ez a cigizés, szar, rongál, de valahogy egész más úgy gonsolkozni, és másképp is gondolkodom,és olyan solgokat veszek észre,amikt alapból nem, vagy nem is gondolnék rá. Így nehéz lesz leszokni...:)

    A cím biztos kikerekíti pár ember piciny pupilláját. :)Nem kell nagy dolgokra gondolni,biztosan mindenkinek vannak ilyen úgymond bármilyen féle fajta kapcsolatai, amelyek ilyen-olyan okból kifolyólag ide sorolhatók.
    Részemről ilyen, ha valakivel van valami cseszettül nagy konfliktusom, ami után megváltozik az egész, magamat ismervén, esetleg végleg vagy örökre megszakad a dolog, vagy ezáltal nemtudod eldönteni,hogy mi is van tehát semmi nincs = szünetel,stagnál vagy a lassú sávban ragad.Szóval...jön egy békülés, azt az egyet megtanultam,mindenkinek meg kell bocsájtani akinek persze meglehet,de bizonyos esetekben árnyékként ott lebeg az előzmény afféle... ,, megbocsájtani lehet, de felejteni nemtudok " körülmény. Az ilyen kapcsolatok új gyengébb, törékenyebb alapokraépülnek tovább, és általában kártyavárként össze is dőlnek. Aztán egy idő után jön a kínos véletlenszerű találkozás, ami mindkettőtöknek baromira kínos és nemtudod,hogy mi a helyénvaló viselkedés, pedig másnak megmondanád ha nem rólad lenne szó, szóval úgyváltok el,hogy ,, akkor majd összefutunk! - majd hívlak " Aztán istenemre kérem ne! Minek?Teljesen felesleges.
    A másik körümény a béke utáni ,, hogyan tovább " -állomás ami hosszú hosszú szünetekkel beiktatott mi a helyzet beszélgetésekkel van átkötve, amelyek nem rosszak!De lássuk be fél év eseményeit ledarálni 30 percben, és próbálni fenntartani a látszatot,hogy igenis tényleg ugyan úgy törődünk a másikkal, mint régen amikor együtt csináltatok csomó mindent és még számított, és mindent megbeszéltetek... A-a nem.
   Számomra a harmadik, az abszolut biztosnak tűnő alapokra visszaállított leápolt, bekötözött, sebtapasszal beragasztott sebek utáni korrekt barátság (vagy mi) kevés ilyen van, de ilyen is van!
   Negyedik pedig az aki a körlmények áldozata, akit önzőmódon én taszítok el mert egy olyan énképre emlékeztet ami akkor voltam, vagy amire nem akarok emlékezni, de nincs benned harag, de azért kerülöd, és ha ne adj isten előkerül, ugrik egyet a gyomrod, uh bazz most mi legyen?!

Asszem' rengeteg féle fajta kényszerből fenntartott ilyen-olyan emberi kapcsolat van, amiről érzed,hogy nem is biztos,hogy hiányozna, ha nem lenne, de talán egyszer ahogy változunk, fejleszthetőek,vagy épp ezáltal el is tűnnek,és nem lesz az a súlyos megfelelési kényszer a másik irányba. Elégett a cigim :)

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.